Önmagában a regény, a téma is felkeltette az emberek érdeklődését, hiszen a szocializmus építésének fénykorában került színpadra.
Valami, ami a deviáns, rothadó, gyűlölt, nyugati civilizáció, egyik szimbólumáról szólt.
A szöveghez jött még az LGT zenéje, dalszövegei, és a kor fantasztikus fiatal színészei.
A darab óriási siker lett. Hosszú ideig, számtalanszor játszották.
Nagyanyám a színházban dolgozott, így szinte bármikor bemehettem
egy – egy előadásra.
Ha teltház volt, akkor jobb híján, valamelyik lépcsőn ülhettem.
Asszem a lépcső, a legjobb hely volt az egész színházban.
A Popfesztivált, sokszor láttam.
Visszagondolva, gyerekként, inkább a zenéje ragadott meg.
Kívülről tudtam az összes dalt. A mai napig tudom.
A darab, a zene, azóta legendás, kultikus, és lassan klasszikus mű lett.
Generációk nőttek fel, és lett a kedvencük.
Mindmáig, semmit sem veszített akkori fényéből, vonzerejéből,
sőt időszerübb talán, mint valaha.
Ami akkor képzelt riport volt, azóta rögvalóság lett, a mindennapok része itt, minálunk is.
A darabot tavaly decemberben, a Spirit színház állította színpadra.
Most volt szerencsém megnézni.
A két színház méretéből adódó különbség, az azóta eltelt idő, a darab, a dalok interpretációját is szükségszerűen meghatározta.
Amennyire jó volt a Víg előadása annak idején az LGT vel a zenekari árokban, annyira jó – bár egészen más hangulatú, stílusú – a Spirit előadása most, zongora kisérettel.
Ami nem változott, az elért hatás. Legalábbis bennem.
Bár évtizedek teltek el a két előadás között, a dalok, dalszövegek, ugyanolyan mély érzelmeket váltottak ki belőlem most is, mint annak idején.
Most, felnőtt fejjel, a prózai rész is sokkal erősebben megragadott, mint akkor. Szimplán, amit akkoriban gyerekfejjel nem értettem, érthettem, most nyilván igen.
Szerettem, és szeretem, ezt a darabot. Szerettem, és szeretem a zenéjét, a dalokat.
Öröm volt újra látni.
Tetszett a Spirit előadása.
Itt is, most is, teltház volt. Megérdemelten.
Néhány szövegrészlet a finéléból, amik talán örökérvényűek, korszaktól, rendszertől, előadástól, színháztól függetlenül.
Azt hiszem, mindannyiunkhoz szólnak:
“Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
boldogok legyünk…”
“Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
hogyha szenvedünk…”
“Arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk,
s játszunk még tovább…”
Jó lenne, ha megfogadnánk, és e szerint élnénk, cselekednénk:
Higgyünk, szeressünk tiszta szívvel, játsszuk az életet amíg csak lehet, és legyünk boldogok.
Boldogok legyünk…
Ladislaus Vulcanus 🔥
—————————–
LGT – Valaki mondja meg https://youtu.be/wZFnbf-GUe0
(Foto:Pixabay) Woodstock 1969
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus