Reflexió.

BÉRES

Száz éve született Dr. Béres József.

Ma úgy emlékszünk rá, mint zseniális, elismert feltalálóra, a Béres csepp atyjára. Ma már elismert ember, intézmények, egy gyógyszergyár névadója.

Írhatnék részletesen az életútjáról, üldöztetéséről, hitéről, és győzelméről.
Győzelméről rendszer, a hitetlenek, az üldözők, az elnyomás felett.
Ezeket az információkat bárki megtalálhatja, elolvashatja.
Sokan, sokszor, sokféleképpen megemlékeztek erről.
Filmet is készítettek életéről.

Inkább saját emlékemről írok vele kapcsolatban.

Gimnazista voltam abban az időben, amikor halkan, zárt körben, két furcsa, megszállott férfiről beszéltek sokat az emberek.
Az egyik Kovács Ádám, a Celladam feltalálója, a másik Béres József, a Béres csepp feltalálója volt. Bár Kovács Ádámról és a Celladamról is lenne mit mesélni, erről talán majd máskor. Ma Dr. Béres József a téma.

Emlékszem, Béresről legendák keringtek. Csodálatos gyógyulásokról, titokban, személyesen és ingyen adott csodaszerről, ami menthetetlennek – gyógyíthatatlannak ítélt betegeknek adta vissza az életet, vagy segített könnyebbé tenni azt. Történetek, egy csendes, szerény emberről, aki segiteni akart, aki hitt abban amit kitalált.
Egy emberről, akit az akkori hatalom megbélyegzett, ellehetetlenített, minden módon akadályozott, akit legszívesebben eltüntetett volna.
Akiről igyekeztek nem tudomást venni – de ezt nem lehetett megtenni.
Találmánya, egészen egyszerűen utat tört magának.
Lassan, nehezen, de célba ért.

Emlékszem évekkel később – amikor a hatalom úgy ahogy, kénytelen volt tudomásul venni a szer létezését, és legalább nem akadályozta tovább a nyilt árusítását – időnként elterjedt a híre hogy éppen melyik Herbária boltban lehet néhány üveggel kapni a cseppekből. A cseppekért tömegek álltak sorba, reménykedve, hogy jut nekik belőle. Reménykedve a gyógyító erejében, reménykedve a gyógyulásban.
Emlékszem amikor végre legalizálták a cseppeket, a Bajcsy-Zsilinszky úton, majdnem az akkori Rudas László utcánál, volt egy Herbária üzlet. Anyámék beállítottak a sorba, vegyek a cseppekből.
A sor a járda teljes szélességében, az akkori Marx – térig állt. Több órát álltam, mire a végén megkaptam csodaszert. Egyetlen pici üveggel. Mindenki csak egyet kaphatott.
Ha jól emlékszem, ez 1978 – ban történt.

Jómagam, azóta is szedem töretlenül a Béres cseppeket.
Akkori hitem az emberben és találmányában, a mai napig megmaradt.

Évtizedek teltek el azóta. Dr. Béres József találmánya, nagy utat járt be.
Azt gondolom, sok embernek segített, és segit ma is az egészség megőrzésében, a gyógyulásban.

Minden tiszteletem az emberé, aki hitt magában, hitt abban amit csinált,
hitt a találmányában.
Volt ereje, kitartása, tartása, végigjárni az utat.
Nem adta fel. Soha, semmiért, és senkiért.

Azt hiszem, példakép lehet mindannyiunknak.

Ladislaus Vulcanus 🔥

Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!