Nézem, hallgatom, olvasom a híreket a félelemről, a pánikról.
Pontosan: az oktalan, felesleges félelemről és pánikról.
Híreket, a koronavírus terjedéséről. Lezárt városok, katonaság, karantén. Százezrek, talán milliók betegek, ezrek haltak meg, és a vírus egyre csak terjed, megállíthatatlanul.
A WHO figyelmeztet:
Már 50 országban van jelen. Pillanatokra vagyunk a világjárványtól.
Kína, Irán, Olaszország.
Már Svájcban is.
Németországban is jó lesz figyelni.
Brazília! Így már csak idő kérdése, és elesik az Amerikai kontinens is.
USA, Kanada…
Nálunk? Nálunk nem. Még, nem.
Nézem, hallgatom a szakértőket, egyik nap így, másik nap úgy szakértenek. Ma éppen, csak az öregeknek, betegeknek kell félni.
De nyugi, közülük sem hal meg mindenki.
A gyerekeket egyáltalán nem kell félteni.
A középkorúakat… na jó, egy kicsit.
Kinek nincs idős hozzátartozója, rokona, barátja, ismerőse, akiért aggódhat? Vagy esetleg, mégis, a gyerekéért, mert ki tudja?
Még ha magát, talán nem is félti.
Bár a gondolat, azért csak átcikázik az ember agyán. Mi van ha?
Csak 2 – 3 % mortalitás?
Ok! De a nagy számok törvénye alapján, a kevés is lehet sok.
Repül a nehéz kő…
Látom az üres polcokat a bevásárló központokban. Hallom a cáfolatokat.
Van árú bőven, felesleges raktározni. Folyamatosan töltik a boltokat.
A polcok mégis, harmadik napja üresek. Mindenhol üresek, ahol vásárolni szoktam.
Rendben, nem pánikolunk. Nem veszek 10 zacskó tésztát. De enni azért csak kell. Legalább egy, csak kéne a pörkölt mellé. Nincs. Sebaj, lesz nokedli. Ja, liszt sincs.
Kérek anyáméktól.
Mondják, védekezzünk. Elmondják hogyan. Gyakran mossunk kezet, fertőtlenítsünk. Ugye a megelőzés, és az egyéni higiéne.
Korona járvány nincs, de influenza az van. Viszont, fertőtlenítő… nos az sincs.
Nem pánikolunk. Jó lesz a szappan.
Nézem, hallgatom, olvasom a híreket a törökökről.
Idáig tartott az erejük, az akaratuk, a szándékuk.
A pénzük.
Elfogyott az a néhány milliárd euró, amit Európától kaptak, cserébe a viszonylagos nyugalmunkért.
Megnyitják a határokat.
Mehet mindenki, amerre lát. Minden menekült, aki akar, indulhat Nyugat – Európába.
Nagyjából, úgy négy millióan.
Egy közepes európai ország népessége.
Görög – török határ, pár órával később.
Szinte háborús helyzet. A görögök könnygázt vetnek be.
A szememmel látom… Nem kamu, nem propaganda.
A görögöknek, azt hiszem, esélye nem lesz. Ennyi embert, hosszabb távon képtelenség feltartóztatni.
A következő lépés, a fegyver lehet.
Aztán?
Na jó, nem migráncsozok.
Hisz semmi okom rá.
A félelemre, pánikra sem.
Mennyi határ van közöttünk?
3 – 4? Biztosan elég lesz.
Hm… talán, egy ideig elég lesz.
A kínai gazdaság, a világgazdaság egyik motorja, gyakorlatilag leállt.
Japánban, Dél Koreában visszafogták több szektorban a termelést.
A németek, már amúgy is szinte állnak évek óta.
Az olaszok, ki sem másztak a válságból.
Épp most hallom, esnek a világ tőzsdéi.
2008 legrosszabb napjait idéző mértékben.
Nem volt olyan rég.
Alig több, mint tíz éve.
Élénken emlékszem rá.
Nincs ok a félelemre, a pánikra.
Ülök, nézek ki a fejemből.
Eszembe jut Radnóti verssora:
“Oly korban éltem én e földön…”
Asszem, megfőzöm azt a nokedlit.
Ladislaus Vulcanus 🔥
(Foto:Pixabay)
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus