“…a harag, a gyűlölet, rossz tanácsadó…”
Szeretet és gyűlölet egy tőről fakadnak.
Mély, mindent elsöpörni képes érzelemek.
Zsigeri gyűlölet – meglátom és megutálom – ritkán fordul elő.
A gyűlölet legtöbbször valamiféle negatív tapasztalaton alapul, valami nagyon rosszat kell tennie a másiknak.
Sokszor a szeretet alakul át gyűlöletté.
Mitől válik a szeretet gyűlöletté?
Mi kell hozzá, hogy valaki kiforduljon önmagából, és akit addig szeretett, onnantól gyűlölni tudja?
Milyen, mekkora bűnt kell elkövetni valaki ellen, hogy a szeretete gyűlöletté változzon?
Egyáltalán, mindig bűn kell ehhez? Vagy néha elég az igazság?
Elég valakit az igazsággal szembesíteni, hogy gyűlöletté váljon a szeretete?
Elég egy tükröt tartani elé, amiben megláthatja a valóságot, a leplezetlen, csupasz valóságot? Tükröt, amiben láthatja a másik fájdalmát?
Tükröt – önmagáról?
Vajon meg lehet a valóság bemutatásának bűnét bocsájtani?
Önmagának a tükörben, és a másiknak, aki a tükröt tartotta?
A szeretetből átalakult gyűlölet talán a legmélyebb, legengesztelhetetlenebb.
Vajon van, lehet feloldozás? Vagy az örök kárhozat marad?
Bűnhődés az igazságért.
Bűnhődés a szeretetért.
Gyűlölet a szeretetért.
Hogy a gyűlölet fennmaradjon, táplálni, nevelgetni kell.
A legmélyebb, a legsötétebb helyen.
A bugyorban, a lélek poklában.
A gyűlölet, a legpusztítóbb érzelem léleknek, testnek – az embernek.
Aligha tehetünk rosszabbat, mint hogy életben tartjuk.
Ladislaus Vulcanus 🔥
————————————
(Foto:Pixabay)
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus