Élünk és meghalunk. Ez a világ rendje.
Idén, ez valahogy mégis más. Valahogy más érzelmek, más érzések ébrednek bennem. Valahogy sok. Túl sok.
Nem akarok “vírusozni”. Nem akarok itt, és most állást foglalni. Lehet, a vírus nélkül is így lenne. Lehet, ugyanennyien mennének el vírus nélkül is.
Nekem, mégis sok.
Sorra halnak meg emberek, akik így vagy úgy részei voltak az életemnek. A múltamnak, a jelenemnek. Részei az életemnek. Halálukkal, egy – egy rész belőlem is mindig eltűnik.
Rövid időn belül meghalt Benkő László az Omegából, Balázs Fecó a Korálból.
Annak idején, sorba álltunk a lemezeikért. Ezerszer meghallgattuk a bakeliteket. Kívülről fújtuk a dalaikat. Még ma is sokan el tudjuk énekelni, ma is felismerjük egy dallamból a zenéiket.
Az évek során, szinte legendává váltak.
Mostantól a legendák, történelemmé nemesültek.
Isten nyugosztalja őket!
Ladislaus Vulcanus 🔥
———————————————————————————————————————–
Maradj velem – Korál
https://youtu.be/gyEGTPxmW_Q
—————————————————
Az égben lebegők csarnoka – Omega
https://youtu.be/FZX4hQn0R38
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: