{"version":"1.0","provider_name":"Reflexi\u00f3.","provider_url":"https:\/\/reflexio.cafeblog.hu","author_name":"Ladislaus Vulcanus","author_url":"https:\/\/reflexio.cafeblog.hu\/author\/ladislaus_vulcanus\/","title":"T\u00dcRELEM","html":"

Vil\u00e1g\u00e9letemben t\u00fcrelmetlen ember voltam.
T\u00fcrelmesen sorban \u00e1llni, b\u00e9k\u00e9sen v\u00e1rni, igazi k\u00ednl\u00f3d\u00e1st jelentett sz\u00e1momra.
Eml\u00e9kszem annak idej\u00e9n gyermekkoromban, \u00e9s m\u00e9g ut\u00e1na is hossz\u00fa ideig, szinte mindig \u00e9s minden\u00e9rt sorba kellett \u00e1llni.
A K\u0151b\u00e1nyai s\u00f6r\u00e9rt, a friss keny\u00e9r\u00e9rt, az \u00fcveges tej\u00e9rt, a narancs\u00e9rt, a ban\u00e1n\u00e9rt, az Alf\u00f6ldi papucs\u00e9rt, a Levi's farmer\u00e9rt. Sorolhatn\u00e1m.
Nemigen volt olyan dolog, ami\u00e9rt nem.
\u00d6r\u00f6k \u00e9lm\u00e9nyem maradt a sorban \u00e1ll\u00e1s a rend\u0151rs\u00e9g el\u0151tt.
Az utc\u00e1n. T\u00f6m\u00f6tt, k\u00edgy\u00f3z\u00f3 sorokban.
Ha esett, ha f\u00fajt, ha hideg, ha d\u00f6gleszt\u0151 meleg volt.<\/p>\r\n

J\u00f3l eml\u00e9kszem a l\u00e9zeng\u0151kre is.
Akik soha, semmi\u00e9rt nem \u00e1lltak sorba. Csak \u00fagy ott voltak. S\u00e9tafik\u00e1ltak, n\u00e9zel\u0151dtek, cigiztek, meg - meg \u00e1lltak, mintha v\u00e9letlen\u00fcl \u00e9pp arra lett volna dolguk. Azt\u00e1n ahogy k\u00f6zeledett az id\u0151, egyre k\u00f6zelebb sodr\u00f3dtak a bej\u00e1rathoz, \u00e9s nyit\u00e1skor, mit ad Isten, mindig \u0151k jutottak be el\u0151sz\u00f6r. Volt viszont egy dolog, amire annak idej\u00e9n, sosem kellett v\u00e1rnom.<\/p>\r\n

A szeretet.<\/p>\r\n

A szeretet, mindig rendelkez\u00e9sre \u00e1llt. Mindig volt bel\u0151le b\u0151ven, mindig annyit kaptam \u00e9s adtam bel\u0151le, amennyit csak akartam. Valahogy nem fogyott el.<\/p>\r\n

Azt\u00e1n, ahogy telt - m\u00falt az id\u0151, lassan minden megv\u00e1ltozott. M\u00e1r nem kellett a boltokban sorba \u00e1llni, szinte mindig, mindenhol, mindent meg lehetett kapni.
Korl\u00e1tlan \u00e1rub\u0151s\u00e9g lett. Ma m\u00e1r, a rend\u0151rs\u00e9g el\u0151tt sem kell az utc\u00e1n v\u00e1rni, sim\u00e1n bemehet az ember.<\/p>\r\n

Manaps\u00e1g, valami eg\u00e9szen m\u00e1s lett hi\u00e1nycikk.
Eg\u00e9szen m\u00e1s\u00e9rt kell sorban \u00e1llni.
Eg\u00e9szen m\u00e1s\u00e9rt \u00e1csing\u00f3zunk.<\/p>\r\n

A szeretet\u00e9rt. A szerelem\u00e9rt.<\/p>\r\n

Pedig a szeretet, most is korl\u00e1tlanul rendelkez\u00e9sre \u00e1ll.
Sosem fogy el. \u00c9s m\u00e9gis...
Mintha m\u00e9gsem lenne el\u00e9g bel\u0151le, kiporci\u00f3zzuk.
Vagy mintha f\u00e9ln\u00e9nk hogy elfogyhat, szimpl\u00e1n nem mer\u00fcnk adni bel\u0151le.
Pedig a szeretet, furcsa valami.
Min\u00e9l t\u00f6bbet adunk, ann\u00e1l t\u00f6bbet kapunk. \u00c9s ford\u00edtva is igaz.
Ha nem adjuk, nem is igen kapjuk.
A szeretet, m\u00e1ra m\u00e1r igaz\u00e1n ritka kinccs\u00e9 v\u00e1lt.<\/p>\r\n

S\u00e9tafik\u00e1lunk, n\u00e9zel\u0151d\u00fcnk, mintha \u00e9ppen arra volna dolgunk, ahol szeretetet lehet kapni.
Alig v\u00e1rjuk, hogy r\u00e9snyire ny\u00edljon az ajt\u00f3, \u00e9s besurranhassunk, legal\u00e1bb egy kicsit kaphassunk bel\u0151le.<\/p>\r\n

V\u00e1runk, v\u00e1gyunk a szeretetre.
Ha kell, ak\u00e1r m\u00e9g csendben, nyugodtan, sorban is \u00e1llunk \u00e9rte.<\/p>\r\n

Sorban \u00e1llni, v\u00e1rakozni ma sem nagyon szeretek.
De id\u0151k\u00f6zben, megtanultam gyakorolni - a t\u00fcrelmet.

Ladislaus Vulcanus \ud83d\udd25
------------------------------
(Foto:Pixabay)<\/p>\r\n

\"\"<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/reflexio.cafeblog.hu\/files\/2019\/11\/t\u00fcrelem-rx-191123-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}