1.0Reflexió.https://reflexio.cafeblog.huLadislaus Vulcanushttps://reflexio.cafeblog.hu/author/ladislaus_vulcanus/<p>Világéletemben türelmetlen ember voltam. <br />Türelmesen sorban állni, békésen várni, igazi kínlódást jelentett számomra.<br />Emlékszem annak idején gyermekkoromban, és még utána is hosszú ideig, szinte mindig és mindenért sorba kellett állni.<br />A Kőbányai sörért, a friss kenyérért, az üveges tejért, a narancsért, a banánért, az Alföldi papucsért, a Levi's farmerért. Sorolhatnám. <br />Nemigen volt olyan dolog, amiért nem. <br />Örök élményem maradt a sorban állás a rendőrség előtt. <br />Az utcán. Tömött, kígyózó sorokban. <br />Ha esett, ha fújt, ha hideg, ha döglesztő meleg volt.</p> <p>Jól emlékszem a lézengőkre is. <br />Akik soha, semmiért nem álltak sorba. Csak úgy ott voltak. Sétafikáltak, nézelődtek, cigiztek, meg - meg álltak, mintha véletlenül épp arra lett volna dolguk. Aztán ahogy közeledett az idő, egyre közelebb sodródtak a bejárathoz, és nyitáskor, mit ad Isten, mindig ők jutottak be először. Volt viszont egy dolog, amire annak idején, sosem kellett várnom.</p> <p>A szeretet.</p> <p>A szeretet, mindig rendelkezésre állt. Mindig volt belőle bőven, mindig annyit kaptam és adtam belőle, amennyit csak akartam. Valahogy nem fogyott el.</p> <p>Aztán, ahogy telt - múlt az idő, lassan minden megváltozott. Már nem kellett a boltokban sorba állni, szinte mindig, mindenhol, mindent meg lehetett kapni. <br />Korlátlan árubőség lett. Ma már, a rendőrség előtt sem kell az utcán várni, simán bemehet az ember.</p> <p>Manapság, valami egészen más lett hiánycikk. <br />Egészen másért kell sorban állni. <br />Egészen másért ácsingózunk.</p> <p>A szeretetért. A szerelemért.</p> <p>Pedig a szeretet, most is korlátlanul rendelkezésre áll. <br />Sosem fogy el. És mégis...<br />Mintha mégsem lenne elég belőle, kiporciózzuk.<br />Vagy mintha félnénk hogy elfogyhat, szimplán nem merünk adni belőle. <br />Pedig a szeretet, furcsa valami. <br />Minél többet adunk, annál többet kapunk. És fordítva is igaz. <br />Ha nem adjuk, nem is igen kapjuk. <br />A szeretet, mára már igazán ritka kinccsé vált.</p> <p>Sétafikálunk, nézelődünk, mintha éppen arra volna dolgunk, ahol szeretetet lehet kapni.<br />Alig várjuk, hogy résnyire nyíljon az ajtó, és besurranhassunk, legalább egy kicsit kaphassunk belőle.</p> <p>Várunk, vágyunk a szeretetre. <br />Ha kell, akár még csendben, nyugodtan, sorban is állunk érte.</p> <p>Sorban állni, várakozni ma sem nagyon szeretek. <br />De időközben, megtanultam gyakorolni - a türelmet. <br /><br />Ladislaus Vulcanus 🔥<br />------------------------------<br />(Foto:Pixabay)</p> <p><img class="aligncenter wp-image-136" src="https://reflexio.cafeblog.hu/files/2019/11/türelem-rx-191123-600x479.jpg" alt="" width="600" height="479" /></p>richhttps://reflexio.cafeblog.hu/files/2019/11/türelem-rx-191123-150x150.jpg150150