1.0Reflexió.https://reflexio.cafeblog.huLadislaus Vulcanushttps://reflexio.cafeblog.hu/author/ladislaus_vulcanus/<p>Talán két - három éve történt, hogy egy barátom mesélt, Alessandro Baricco: A selyem című könyvéről. Elolvastam, nagyon tetszett. Egyszerűen, szép volt. <br /><br />Tavaly, egy másik barátom mesélt a Spirit színház, Novecento előadásáról.<br />Már akkor elhatároztam, meg fogom nézni. Bár barátomnak sajnos csak az emléke él, az elhatározás megmaradt<br /><br />Az előadás, a Spirit színház kamaratermében volt.<br />A darab szép, mély, vidám, és szomorú.<br />Mint az élet, hisz maga egy élet. Alighanem rezonálok Baricco - ra. <br />Ez a története is megfogott. <br /><br />Miközben néztem az előadást, figyeltem a szereplőket, olyan érzésem volt, mintha a nappalimban a barátaimat hallgattam volna.<br />Elhittem, hogy a főhős járt azon a hajón.<br />Elhittem, hogy igaz amit mesélnek. <br />Minden egyes szavukra, rezdülésükre oda kellett figyelnem. <br />A darab magába vonzott, és nem engedett el. <br />Szinte láttam magam előtt a hajót, a zongorát, az óceánt. Láttam magam előtt Novecentot. <br /><br />A közelség, nem engedi meg a hamisságot. A színészeknek, muszáj őszintének és hitelesnek lenniük. <br />Azok voltak.<br /><br />Mikor vége lett az előadásnak, és eljöttem, nem arra figyeltem mi van körülöttem. Arra figyeltem, mi van bennem. Arra figyeltem, amit elhoztam onnan. Még mindig előttem van a hajó, a dinamittal teli ládák és két ember, ahogy azokon ülve beszélget. <br />Még hallok egy női hangot, zongora kísérettel, gyönyörűen énekelni. <br />Látom, őt ahogy táncol. Látom, a mosolyát.</p> <p>Korábban mindig csak kőszínházakban jártam. Nagy színpad, nagy díszletek, igazi nézőtér.<br /><br />A Spirit az első, és mindmáig egyetlen színház ahol voltam, és ami nem ilyen.<br />A klasszikus színházak, klasszikus élményt közvetítenek, úgymond hagyományos, megszokott módon. <br />Azt kell mondanom, ez a másság, ez az emberközeliség, ez a közvetlenség, ami a Spirit sajátja, nos ez még hozzátesz, nem keveset, a megszokott színházi élményhez. <br />Úgy érzem, ez az az eset amikor a kevesebből, több lesz.<br /><br />Ma, én is több lettem.<br /><br /><img class=" wp-image-220 alignleft" src="https://reflexio.cafeblog.hu/files/2020/02/novecento-214x300.jpg" alt="" width="137" height="192" />"A zongorának nyolcvannyolc billentyűje van [...]</p> <p>De ha én a lépcsőn lemegyek, és ha ott előttem feltárul egy billentyűzet, milliónyi billentyűjével[...]</p> <p>Hogy tudtok ti odalent választani csupán egyet?</p> <p>Választani egy nőt. Egy házat, ... egyetlen módját a halálnak."</p> <p>(Foto:Spirit.hu)</p> <p> </p>richhttps://reflexio.cafeblog.hu/files/2020/02/novecento-150x150.jpg150150