1.0Reflexió.https://reflexio.cafeblog.huLadislaus Vulcanushttps://reflexio.cafeblog.hu/author/ladislaus_vulcanus/<p>Márquez több regényét olvastam. Bár szerettem, nem mondanám, hogy könnyű olvasmányok.<br />A Száz év magányra úgy emlékszem, mint egy kimondottan nehéz, bonyolult, és nyomasztó történetre. Ami ugyanakkor magával ragadó és lenyűgöző.<br /><br />Kiváncsi voltam, vajon hogy sikerül a regényt színpadon előadni.<br />A Spirit kevés színésszel, kevés eszközzel, minimális díszlettel, jól megoldotta a felad<span class="text_exposed_show">atot.<br />Egészen pontosan, a színészi játék oldotta meg a feladatot.<br />Nem kis teljesítmény, egy térben és időben ennyire szerteágazó történetet, térben és időben korlátok közé szorítva, hitelesen, érthetően előadni.<br /><br />Nekem, teljesen átjött a regény atmoszférája. Legalább olyan nehéz és nyomasztó volt az előadás, mint maga a könyv.<br />Ezt az állítást, összehasonlítást, abszolút pozitív értelemben gondolom.<br /><br />Megkockáztatom, a történet könnyebben érhető, követhető, és emészthetőbb volt színpadon látva, mint olvasva.<br />Szép és odaillő volt a gitár játék, zenei aláfestésként.<br /></span></p> <p><span class="text_exposed_show"><img class=" wp-image-271 alignleft" src="https://reflexio.cafeblog.hu/files/2020/02/196-300x199.jpg" alt="" width="233" height="154" /></span><span class="text_exposed_show">Ismét olyan előadást láttam a Spiritben, ami nem engedett el, amire végig figyelni kellett, és érdemes volt végig odafigyelni.<br /><br />Tetszett.</span></p> <p>Ladislaus Vulcanus  <span class="_5mfr"><span class="_6qdm">🔥</span></span></p> <p> </p> <p> </p>richhttps://reflexio.cafeblog.hu/files/2020/02/196-150x150.jpg150150