<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Reflexió.</provider_name><provider_url>https://reflexio.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Ladislaus Vulcanus</author_name><author_url>https://reflexio.cafeblog.hu/author/ladislaus_vulcanus/</author_url><title>HALLGATÁS</title><html>&lt;div id=&quot;js_4d&quot; class=&quot;_5pbx userContent _3576&quot;&gt;
&lt;div id=&quot;id_5ef0b16ba46188e34224624&quot; class=&quot;text_exposed_root text_exposed&quot;&gt;
&lt;p&gt;Azt mondják, hallgatni arany.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érdekes mondás. Van benne igazság.&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Sokszor azonban nem tudatos döntés a hallgatás, hanem külső hatások eredménye. Azt hiszem, azért van az anyanyelvünk - különösen a miénk, az ízes magyar - azért tudunk beszélni, hogy gondolatainkat, véleményünket, akaratunkat, örömünket, bánatunkat, élőszóban ki tudjuk fejezni. Hangot tudjunk adni mindannak, ami a fejünkben, szívünkben, lelkünkben van, és kikívánkozik. Többször hallottam már, hogy valakinek nehezére esik a beszéd, nem szívesen szólal meg. Inkább hallgat, nem mondja el mit gondol, esetleg mi nyomja a szívét.&lt;br /&gt;Merthogy korábban, senki nem volt igazán kíváncsi a mondandójára, senkit nem érdekelt igazán. A mellette lévő emberek, a saját hangjukat szerették hallani, az volt a fontos amit ők mondtak, amiről ők beszéltek.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;
&lt;p&gt;Sokszor, sokan estünk/esünk ebbe a hibába. Azt gondoljuk, csak a mi mondókánk a fontos. Mi mondjuk meg a tutit.&lt;br /&gt;Dumálunk, dumálunk, a másikat szóhoz sem hagyjuk jutni. Ő pedig szépen lassan leszokik a beszédről, és begubózik.&lt;br /&gt;Egy idő után, pont nem érdekli mit beszélünk. Szimpla háttér zajjá válunk. Mint a rádióműsor. Érdektelenné, akár zavaróvá. Ilyenkor fordulhat elő, hogy helyettünk, új adó után néznek...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha az ember összeakad valakivel, aki a rossz tapasztalatai miatt így működik, először fel kell építeni azt a bizalmat, ami megnyitja a másik embert, ami visszaadja a hitét, hogy az is érdekes, fontos, izgalmas lehet, amit ő gondol.&lt;br /&gt;Hogy mást is érdekel a mondókája. Adott esetben, meg kell tanítani újra nyíltan, őszintén beszélni.&lt;br /&gt;Kimondatni, a kimondhatatlannak gondolt szavakat. Előcsalogatni belőle, őt - magát.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Néha - a folyamat elején - nem árt ha van az embernél egy jó harapófogó,ami segíthet kihuzigálni a szavakat.&lt;br /&gt;Emellett oda -, és ráfigyelés, empátia, megfelelő mennyiségű kíváncsiság, kitartás, sok türelem, nem kevés idő is szükségeltetik. Esetleg némi szeretettel fűszerezve. Fontos, elengedhetetlen, a hallgatni tudás képessége.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-512 alignleft&quot; src=&quot;https://reflexio.cafeblog.hu/files/2020/06/fül-rx1-300x198.png&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;310&quot; height=&quot;205&quot; /&gt;Mindezekért cserébe, az ember részese lehet, amikor a másik, szinte kinyílik mint egy virág, és egészen új arcát mutatja meg. Jószerivel, ujjászületik.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érdemes megpróbálni.&lt;br /&gt;Szép csendesen odafigyelni... Meghallgatni...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Aranyat érhet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ladislaus Vulcanus &lt;span class=&quot;_5mfr&quot;&gt;&lt;span class=&quot;_6qdm&quot;&gt;🔥&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(Foto:Pixabay)&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://reflexio.cafeblog.hu/files/2020/06/fül-rx1-150x150.png</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>