<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Reflexió.</provider_name><provider_url>https://reflexio.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Ladislaus Vulcanus</author_name><author_url>https://reflexio.cafeblog.hu/author/ladislaus_vulcanus/</author_url><title>TRIANON</title><html>&lt;p&gt;1920. június 4 - én írták alá Versailles - ban, az első világháborút lezáró békeszerződést.&lt;br /&gt;A szerződés, később Trianoni békediktátum néven vonult be a történelembe.&lt;br /&gt;Ezen a napon vetették el magvait, a második világháborúnak. &lt;br /&gt;Ezen a napon szakították darabjaira a történelmi Magyarországot, hoztak létre mesterséges utódállamokat. &lt;br /&gt;Ezen a napon veszítette el Magyarország, területének és lakosságának mintegy kétharmadát. &lt;br /&gt;A békediktátum hatalmas veszteséget okozott az ország infrastruktúrájának, gazdaságának. &lt;br /&gt;A békediktátum máig ható politikai, gazdasági, társadalmi, emberi feszültségeket hozott létre a térség utódállamai, népei, nemzetei, polgárai között. &lt;br /&gt;A békediktátum, nem megoldásokat hozott - nem hozott megoldásokat... &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A békediktátum megitélése, a mai napig megosztja az embereket.&lt;br /&gt;Sokan, soha el nem feledhető nemzeti tagédiaként gondolnak rá, mások pusztán az ország történelmének egy részét látják benne, vannak akik szimpla &quot;magyarkodásként&quot; tekintenek az emlékezésre.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;2010 óta, június 4 - e a Nemzeti Összetartozás Napja. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ladislaus Vulcanus 🔥 &lt;br /&gt;-------------------------------------&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Juhász Gyula: Trianon&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Nem kell beszélni róla sohasem, &lt;br /&gt;De mindig, mindig gondoljunk reá. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Mert nem lehet feledni, nem, soha, &lt;br /&gt;Amíg magyar lesz és emlékezet, &lt;br /&gt;Jog és igazság, becsület, remény, &lt;br /&gt;Hogy volt nekünk egy országunk e földön,&lt;br /&gt;Melyet magyar erő szerzett vitézül, &lt;br /&gt;S magyar szív és ész tartott meg bizony. &lt;br /&gt;Egy ezer évnek vére, könnye és &lt;br /&gt;Verejtékes munkája adta meg &lt;br /&gt;Szent jussunkat e drága hagyatékhoz. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;És nem lehet feledni, nem, soha, &lt;br /&gt;Hogy a mienk volt a kedves Pozsony, &lt;br /&gt;Hol királyokat koronáztak egykor, &lt;br /&gt;S a legnagyobb magyar hirdette hévvel, &lt;br /&gt;Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!&lt;br /&gt;És nem lehet feledni, nem, soha, &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Hogy a mienk volt legszebb koszorúja Európának, a Kárpátok éke, &lt;br /&gt;És mienk volt a legszebb kék szalag, &lt;br /&gt;Az Adriának gyöngyös pártadísze! &lt;br /&gt;És nem lehet feledni, nem, soha, &lt;br /&gt;Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol &lt;br /&gt;Ferenczy festett, mestereknek álma &lt;br /&gt;Napfényes műveken föltündökölt, &lt;br /&gt;S egész világra árasztott derűt. &lt;br /&gt;És nem lehet feledni, nem soha, &lt;br /&gt;Hogy Váradon egy Ady énekelt, &lt;br /&gt;És holnapot hirdettek magyarok. &lt;br /&gt;És nem lehet feledni, nem, soha &lt;br /&gt;A bölcsőket és sírokat nekünk, &lt;br /&gt;Magyar bölcsőket, magyar sírokat, &lt;br /&gt;Dicsőség és gyász örök fészkeit. &lt;br /&gt;Mert ki feledné, hogy Verecke útján &lt;br /&gt;Jött e hazába a honfoglaló nép, &lt;br /&gt;És ki feledné, hogy erdélyi síkon &lt;br /&gt;Tűnt a dicsőség nem múló egébe &lt;br /&gt;Az ifjú és szabad Petőfi Sándor! &lt;br /&gt;Ő egymaga a diadalmas élet, &lt;br /&gt;Út és igazság csillaga nekünk, &lt;br /&gt;Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,&lt;br /&gt;Balsorsban és kétségben, ó, magyar, &lt;br /&gt;A pokol kapuin is győzni fogsz, &lt;br /&gt;S a földön föltalálod már a mennyet! &lt;br /&gt;S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol &lt;br /&gt;Arany Jánost ringatá a dajka &lt;br /&gt;Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt, &lt;br /&gt;Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső, &lt;br /&gt;Bírnád feledni Kassa szent halottját &lt;br /&gt;S lehet feledni az aradi őskert &lt;br /&gt;Tizenhárom magasztos álmodóját, &lt;br /&gt;Kik mind, mind várnak egy föltámadásra&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Trianon gyászos napján, magyarok, &lt;br /&gt;Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos, &lt;br /&gt;Rossz csillagok alatt virrasztva járók, &lt;br /&gt;Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan &lt;br /&gt;S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött &lt;br /&gt;Ma fogjatok kezet, s esküdjetek &lt;br /&gt;Némán, csupán a szív veréseivel &lt;br /&gt;S a jövendő hitével egy nagy esküt, &lt;br /&gt;Mely az örök életre kötelez, &lt;br /&gt;A munkát és a küzdést hirdeti, &lt;br /&gt;És elvisz a boldog föltámadásra. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Nem kell beszélni róla sohasem &lt;br /&gt;De mindig, mindig gondoljunk reá.&lt;br /&gt;------------------------------------------------------&lt;br /&gt;(Foto:Pixabay)&lt;br /&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-659&quot; src=&quot;https://reflexio.cafeblog.hu/files/2021/06/csonka-magyarország3.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;268&quot; height=&quot;188&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://reflexio.cafeblog.hu/files/2021/06/csonka-magyarország3-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>