Elmentem a postára.Az emberek, méterenként álltak sorban a folyosón.Szó nem hangzott.Szinte halotti csend.Egyenként lehetett bemenni. Voltak akik bejöttek, hitetlenkedve körülnéztek, rázták a fejüket, vágtak egy grimaszt, aztán elmentek.Gondolom, reménykedtek.Talán később, talán holnap. Majd visszajönnek.Akkor majd biztos nem kell így sorban állni. Még nem értik, még nem tudják.Lehet, még holnap sem fogják.De előbb utóbb, és asszem… Tovább »

Írásaimat időnként, 8 – 10 ezer ember látja, sok olvassa. Számosan tisztelnek meg figyelmükkel. Azt gondolom nekem, és azoknak akiknek hasonló, vagy esetleg még nagyobb követő – olvasótábora van, és akarva/akaratlan – legtöbbször persze nyilván akarva – befolyással van az emberek véleményalkotására, gondolkodására, van némi felelőssége is. Talán, nem is kicsi. Felelősségel tartozunk véleményünkért, és… Tovább »

Nézem, hallgatom, olvasom a híreket a félelemről, a pánikról.Pontosan: az oktalan, felesleges félelemről és pánikról. Híreket, a koronavírus terjedéséről. Lezárt városok, katonaság, karantén. Százezrek, talán milliók betegek, ezrek haltak meg, és a vírus egyre csak terjed, megállíthatatlanul.A WHO figyelmeztet:Már 50 országban van jelen. Pillanatokra vagyunk a világjárványtól. Kína, Irán, Olaszország.Már Svájcban is.Németországban is jó lesz… Tovább »

Márquez több regényét olvastam. Bár szerettem, nem mondanám, hogy könnyű olvasmányok.A Száz év magányra úgy emlékszem, mint egy kimondottan nehéz, bonyolult, és nyomasztó történetre. Ami ugyanakkor magával ragadó és lenyűgöző. Kiváncsi voltam, vajon hogy sikerül a regényt színpadon előadni.A Spirit kevés színésszel, kevés eszközzel, minimális díszlettel, jól megoldotta a feladatot.Egészen pontosan, a színészi játék oldotta… Tovább »

Száz éve született Dr. Béres József. Ma úgy emlékszünk rá, mint zseniális, elismert feltalálóra, a Béres csepp atyjára. Ma már elismert ember, intézmények, egy gyógyszergyár névadója. Írhatnék részletesen az életútjáról, üldöztetéséről, hitéről, és győzelméről.Győzelméről rendszer, a hitetlenek, az üldözők, az elnyomás felett.Ezeket az információkat bárki megtalálhatja, elolvashatja.Sokan, sokszor, sokféleképpen megemlékeztek erről.Filmet is készítettek életéről. Inkább saját… Tovább »

Talán két – három éve történt, hogy egy barátom mesélt, Alessandro Baricco: A selyem című könyvéről. Elolvastam, nagyon tetszett. Egyszerűen, szép volt. Tavaly, egy másik barátom mesélt a Spirit színház, Novecento előadásáról.Már akkor elhatároztam, meg fogom nézni. Bár barátomnak sajnos csak az emléke él, az elhatározás megmaradt Az előadás, a Spirit színház kamaratermében volt.A darab… Tovább »

Tizenéves koromban a Vígszínházban játszották, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot.Önmagában a regény, a téma is felkeltette az emberek érdeklődését, hiszen a szocializmus építésének fénykorában került színpadra.Valami, ami a deviáns, rothadó, gyűlölt, nyugati civilizáció, egyik szimbólumáról szólt.A szöveghez jött még az LGT zenéje, dalszövegei, és a kor fantasztikus fiatal színészei.A darab óriási siker… Tovább »

Az ember az egyetlen élőlény a Földön, ami kéjjel és szórakozásból öl.Az ember, a legkegyetlenebb állatfajta a Földön.Elpusztítunk mindent, magunk körül.Öljük, pusztítjuk egymást is.Értelmetlenül, kegyetlenül, és haszontalanul.Megmérgezzük vizeinket, a levegőt, a természetet.Megöljük az Életet, megöljük a bolygót, és így szépen,lassan de biztosan, megöljük magunkat. A mi pusztulásunk, pont annyira értelmetlen lesz,amennyire értelmetlen a pusztítás, amit… Tovább »

Jobban szeretem a prózát, mint a költészetet. Alighanem azért, mert sok verset nem elég elolvasni, értelmezni is kell. Kitalálni, mit is akart vele a költő elmondani. Van, hogy az értelmezéshez külső segítség kell.No, ilyenkor szoktam feladni. Elkerülhetetlenül eszembe jutnak a középiskolai irodalom órák, amikor verset kellett elemezni.Utáltam.Különösen akkor, amikor kedvenc tanárnőm, velem próbált példát statuálni…. Tovább »

Világéletemben türelmetlen ember voltam. Türelmesen sorban állni, békésen várni, igazi kínlódást jelentett számomra.Emlékszem annak idején gyermekkoromban, és még utána is hosszú ideig, szinte mindig és mindenért sorba kellett állni.A Kőbányai sörért, a friss kenyérért, az üveges tejért, a narancsért, a banánért, az Alföldi papucsért, a Levi’s farmerért. Sorolhatnám. Nemigen volt olyan dolog, amiért nem. Örök… Tovább »