Reflexió.

VERS

Jobban szeretem a prózát, mint a költészetet. Alighanem azért, mert sok verset nem elég elolvasni, értelmezni is kell. Kitalálni, mit is akart vele a költő elmondani. Van, hogy az értelmezéshez külső segítség kell.
No, ilyenkor szoktam feladni. Elkerülhetetlenül eszembe jutnak a középiskolai irodalom órák, amikor verset kellett elemezni.
Utáltam.
Különösen akkor, amikor kedvenc tanárnőm, velem próbált példát statuálni. Hogyan nem lehet, nem szabad verset elemezni. Játék volt ez, tanár és diák között. Mindig én veszítettem. Persze a vesztes jutalma sosem maradt el. A 
megfelelő érdemjegy, egy lemondó mosoly kíséretében.

Egy regényt, novellát, elolvas az ember, ritka hogy nem lehet érteni. A kérdés általában az, tetszik e vagy sem. Sokkal egyszerűbb a helyzet. Bár azért itt is vannak kivételek.
Nekem ilyen például
James Joyce : Ulysses című regénye. Sokadszorra is képtelen voltam elolvasni.
Már bosszantott…
Mai napig nem sikerült.

Azért mindennek ellenére vannak kendvenc költőim. Ezek közé tartozik Pilinszky János.
Neki is vannak nehéz versei, de még ezeket is képes vagyok mankó nélkül, némi töprengés után értelmezni, megérteni. Szeretem a verseit, közel áll hozzám költészete.

Az alábbi vers, ma reggel jött szembe velem.

Ladislaus Vulcanus 🔥
————————————
ÁTVÁLTOZÁS

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Pilinszky János
——————

(Foto:Pixabay)

 

 

Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!