Ennek az írásnak egy része korábban már megjelent, azonos címmel.
Úgy érzem, egyre aktuálisabb, ezért némiképp frissítve, újra közreadom.
Hosszú, de talán érdemes elolvasni
——————————————————————————————————————
Mostanában egyre több cikket olvasok a férfiasságról, a férfiatlanságról.
Sok női véleményt, miszerint már nincs is igazán szükség a férfiakra, a férfiasság túlhaladott állapot.
Sőt, a férfiasság kártékony. Agresszió, elnyomás, békétlenség, háború… Mi férfiak vagyunk az oka, és okozója.
Vannak ugyanakkor, akik azt mondják, nagy szükség van a férfiakra. De már nemigen lehet férfit találni.
Csak pasit. Lassan, azt sem.
Hol vannak, hova lettek az igazi férfiak, a régimódi férfiak – kérdezik ezek a nők.
A férfiak pedig kétségbeesetten igyekeznek bizonygatni, igenis léteznek.
Még léteznek. És igenis, szükség van rájuk.
A nő, ha találkozik egy ilyen “igazi” férfival, akit elképzelt magának, akit keres, akire vágyik, konkrétan el sem hiszi.
Merthogy, ugye nem létezhet, biztosan kamu, csak egy újabb átverés.
Annyi csalódás, hazugság után, már nem hisz, nem bízik, és nem is igazán tud vele mit kezdeni. Tisztelet a ritka kivételnek.
A nő, így inkább továbbáll, elmenekül.
Inkább a hosszabb – rövidebb ideje bejáratott, megszokott, és ugyanakkor megunt, megutált életét választja.
Az egyedüllétet. Vagy a magányt. Esetleg az újabb és újabb keresgélést, aztán az újabb és újabb menekülést.
Tisztelet a ritka kivételnek.
Hiába bizonygatják a férfiak, EZEK a férfiak, hogy ők sem vágynak másra mint a nők. Igazából, pontosan ugyanarra.
Csak férfiként.
Egy igazi nőre. Igazi szeretetre. Biztonságra. Odaadásra. Hűségre. Elköteleződésre. És ugyanezt akarják adni.
Csak éppen, nem tudják, nincs kinek.
Mert ha véletlenül találnak egy igazinak tűnő nőt, akinek mindezt odaadnák – esetleg tálcán kínálva, fel is ajánlják –
a nő ugye, előbb – utóbb megijed, és szimplán elmenekül.
Hogy van az, hogy lehet az, hogy a nő ugyanazt keresi a férfiban, mint a férfi a nőben.
Ugyanarra vágyik, ugyanazt szeretné, ugyanazt adná, ugyanazt kéri mindkettő a másiktól. És a dolog mégsem működik, esetleg csak ideig óráig.
A nők a férfiakat hibáztatják, a férfiak a nőket.
Mindkét fél a másikban látja, és keresi a hibát.
Elkeserítő.
Az írásom, ezért született.
Ha tetszik, megpróbálok tisztább vizet önteni a pohárba.
Persze az én poharamba, az én vizemet.
Férfiként, a férfi pohárba. A ,magam módján.
Tudván – tudva, hogy sokaknak nem fog tetszeni, sokan felháborodnak, sokan elutasitják gondolataimat.
Sokan gondolják majd – fúj, hímsovinizmus.
Kérem, egyszerűen tekintsék egy őszinte véleménynek.
Talán keserű, de mindenképpen őszinte.
———————————————————————————————————————–
Korábban, olvastam egy cikket a rózsáról, amit nekünk, férfiaknak kellene a hölgyeknek adni.
De egyes vélemények szerint, nem tesszük.
És, nem ismerjük a rózsa hatalmát.
Én azok közé a férfiak közé tartozom, akik pontosan tudják, mit is jelenthet egy szál tökéletes rózsa.
És ha van kinek, és van miért, boldogan adom oda.
Odaadom…
Annak, akit megillet.
———————————————————————————————————————–
EGY SZÁL TÖKÉLETES RÓZSA, AVAGY HOVÁ TÜNTEK A RÉGIMÓDI NŐK?
Hol vannak a régimódi nők, akik még tudják, hogy a mammutot a férfinak kell elejteni és hazavinni.
De ebédet csinálni, a nőnek kell belőle.
Hol vannak a nők akik nem akarnak vadászni a férfi helyett, és tudják, ha a férfi szeret, tud, és akar is főzni, az nem egy megszokott dolog, és ezért kellőképpen értékelni tudják.
Hol vannak a nők, akik tudják, hogy a kardfogú tigristől őket, és a családot, a férfi fogja megvédeni, de a tüzet, az otthon melegét nekik kell megteremteni és őrizni.
Akik tudják, mit jelent a terített asztal, akik megtisztelik a férfit azzal hogy elé teszik az ételt, és ezt nem veszik megaláztatásnak.
Akik tudják, hogy a férfi, ezt megtiszteltetésnek tekinti, hálás érte, és nagyra értékeli. Mégha olykor – olykor, nem is mondja ki.
Hol vannak a nők, akik tudják mit jelent a gyerek, a család, az otthon, az Anya, az Apa. Akiknek ezek a fogalmak alapvető fontosságúak az életben.
Akiknek az önmegvalósítás, nem feltétlenül egyenlő a munkában elért sikerekkel.
Hol vannak a nők, aki értik, elfogadják az évszázadok alatt kialakult férfi nő viszonyt, akik értik a klasszikus családmodellt. Akik nők akarnak lenni, nők akarnak maradni.
Hol vannak a nők, akik tudják, hogy mindazokat az előjogokat, amik a nőket évszázadokon keresztül megillették, nem a férfiak akarták elvenni.
Akik tudják, a nők egy része akart egyenlő lenni a férfiakkal.
Nők vettek át férfi szerepeket és ruháztak fel a férfiakat női szerepekkel.
Nők utasítottak el -, és vissza gesztusokat, cselekedeteket a férfiak részéről.
Nők akartak férfiassá, ad abszurdum férfivá válni.
Voltak – vannak, akik muszájból tették/teszik, akiket a szükség kényszerít rá, akik nem tehetnek mást. Akiknek férfi híján, egyedül kell mindenben helyt állni. Akiknek nincs választásuk.
Tudom! Nem róluk beszélek! Tisztelet nekik!
Vannak dolgok, amik járnak a nőknek. A nőknek!
De nem feltétlenül járnak a férfiaknak.
Ilyen egy szál, tökéletes rózsa is.
Hol vannak a nők akiknek, a hűség, a férfi hűsége, tiszteletre méltó dolog.
Talán, az egyik legfontosabb dolog.
Hol vannak a nők, akik nem tartják nevetségesnek, gyengeségnek, ha a férfi elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában.
Hol vannak a nők, akiknek nem szitokszó a férfi, akik nem pasit, hanem férfit akarnak maguk mellé.
Akik nem azon rágódnak, milyen igazságtalan, hogy patriarchális társadalomban élünk, és hogy ez a nőknek milyen megalázó.
Akik nem hallgatják tátott szájjal, és nem bólogatnak, a ma annyira divatos feminista nézetekre.
Akik nem gondolják, hogy milyen aranyosak a metroszexuális pasik, és hogy a férfiaknak nem kellene annyira férfiasnak lenni.
Merthogy az annyira ódivatú.
Annyira gáz.
Hol vannak a nők, akik nem a koruknál 5 – 10 évvel fiatalabb partnert keresnek maguknak, időről – időre, ideig – óráig, mert úgy gondolják, hogy a napi konditerem, a kozmetikumok, a botox és társaik, bomba nővé teszik őket. Meg amúgy is ez a pálya, ez a menő, ez a divat. Ugye, ez a női fiatalság titka.
Látszólag…
Ideig – óráig…
Akik tudják, lehetne csalni, de nem érdemes, mert a ruha egyszer lekerül róluk, és akkor kiderül a meztelen igazság. Akik értik, hogy a nő és a férfi biológiai órája – tetszik vagy nem – nem egyformán ketyeg.
Akik értik, hogy a legtöbb férfi kizárólagosságra törekszik.
Az ágyban mindenképpen.
Akik értik, hogy egy kapcsolatba elég nehezen illeszthetők bele a volt férjjel, a volt szeretőkkel, a legváltozatosabb okokból, indokokkal, többé – kevésbé folyamatosan fenntartott, legkülönfélébb viszonyok, kapcsolódások, elkötelezettségek.
Hol vannak a nők, akik ismerkedésnél, nem ezt teszik fel második kérdésnek, egy szuszra, így együtt:
– mivel foglalkozol – hol laksz – milyen kocsid van – hova jársz nyaralni…?
Szóval, mennyi pénzed van?
És – ugye nincsenek gyerekeid?
Hol vannak a nők, akik tudják, mit jelent a csábítás, és értik, mit jelent egy férfinak a csipkés fehérnemű, és egy igéző illat. Akik értik, mit jelent egy férfinak, amikor lekerül a csipkés fehérnemű.
Akik értik és tudják, hogy a testiség, a szex:
a házasság -, a párkapcsolat -, az élet alapvető része, és nem ajándékként adják, amihez “jól kell viselkedni “, amit ki kell érdemelni. Nem zsarolási potenciálként kezelik, tartják számon.
Hol vannak a nők, akik örömmel vesznek egy elismerő pillantást, egy bókot, és nem szexuális zaklatásnak tekintik.
Akik egy mosolyra, mosollyal reagálnak, és nem faarcal, üres – megvető tekintettel, kimért léptekkel vonulnak tovább.
Hol vannak a nők, akik tudják, hogy egy kézcsók a tisztelet, a hódolat jele.
Akik tudják, hogy ha egy férfi egy nőt homlokon csókol, az a legnagyobb elköteleződést jelenti a férfi részéről.
Akik engedik magukat szeretni.
Csak úgy, egyszerűen, szeretni.
Akik tudják, hogy mit jelent, egy szál tökéletes, gyönyörű rózsa.
Akiknek érdemes egy szál tökéletes, gyönyörű rózsát adni.
Akiket érdemes, akár csillagokig is felemelni.
Vannak ilyen NŐK?
Igen, vannak! De egyre csak fogynak. Épp, mint a férfiak…
Nos, a NŐK megkapják azt a bizonyos szál rózsát.
Tőlem, biztosan.
És gyanítom más, hozzám hasonló, lassan kiveszőben lévő régimódi férfitól is.
Vagyunk még jó páran, akik férfiként gondolkozunk, férfiként akarunk élni, és nem pasiként.
Akik még, úgymond konzervatívan gondolkodunk, és nem is akarunk máshogyan.
Akik még a fiainknak is ezt a mintát adjuk tovább, erre tanítjuk őket.
Vagyunk még, de egyre csak fogyatkozunk.
Férfi, nő mellett lehet férfi igazán.
Ahogyan nő is, csak férfi mellett lehet nő igazán.
Hölgyek!
Ha férfiakat akarnak látni maguk mellett, maguk körül, engedjék, segítsék, hogy legalább mi, akik még akarunk, azok lehessünk. Azok maradhassunk.
Higgyenek, bizzanak bennünk.
És biztosan, garantáltan megkapják tőlünk a rózsaszálat.
Szerelmünk, szeretetünk, hódolatunk, tiszteletünk jeleként.
Ladislaus Vulcanus 🔥 (Foto:Pixabay)
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: