NOVECENTO

Talán két – három éve történt, hogy egy barátom mesélt, Alessandro Baricco: A selyem című könyvéről. Elolvastam, nagyon tetszett. Egyszerűen, szép volt.

Tavaly, egy másik barátom mesélt a Spirit színház, Novecento előadásáról.
Már akkor elhatároztam, meg fogom nézni. Bár barátomnak sajnos csak az emléke él, az elhatározás megmaradt

Az előadás, a Spirit színház kamaratermében volt.
A darab szép, mély, vidám, és szomorú.
Mint az élet, hisz maga egy élet. Alighanem rezonálok Baricco – ra.
Ez a története is megfogott.

Miközben néztem az előadást, figyeltem a szereplőket, olyan érzésem volt, mintha a nappalimban a barátaimat hallgattam volna.
Elhittem, hogy a főhős járt azon a hajón.
Elhittem, hogy igaz amit mesélnek.
Minden egyes szavukra, rezdülésükre oda kellett figyelnem.
A darab magába vonzott, és nem engedett el.
Szinte láttam magam előtt a hajót, a zongorát, az óceánt. Láttam magam előtt Novecentot.

A közelség, nem engedi meg a hamisságot. A színészeknek, muszáj őszintének és hitelesnek lenniük.
Azok voltak.

Mikor vége lett az előadásnak, és eljöttem, nem arra figyeltem mi van körülöttem. Arra figyeltem, mi van bennem. Arra figyeltem, amit elhoztam onnan. Még mindig előttem van a hajó, a dinamittal teli ládák és két ember, ahogy azokon ülve beszélget.
Még hallok egy női hangot, zongora kísérettel, gyönyörűen énekelni.
Látom, őt ahogy táncol. Látom, a mosolyát.

Korábban mindig csak kőszínházakban jártam. Nagy színpad, nagy díszletek, igazi nézőtér.

A Spirit az első, és mindmáig egyetlen színház ahol voltam, és ami nem ilyen.
A klasszikus színházak, klasszikus élményt közvetítenek, úgymond hagyományos, megszokott módon.
Azt kell mondanom, ez a másság, ez az emberközeliség, ez a közvetlenség, ami a Spirit sajátja, nos ez még hozzátesz, nem keveset, a megszokott színházi élményhez.
Úgy érzem, ez az az eset amikor a kevesebből, több lesz.

Ma, én is több lettem.

“A zongorának nyolcvannyolc billentyűje van […]

De ha én a lépcsőn lemegyek, és ha ott előttem feltárul egy billentyűzet, milliónyi billentyűjével[…]

Hogy tudtok ti odalent választani csupán egyet?

Választani egy nőt. Egy házat, … egyetlen módját a halálnak.”

(Foto:Spirit.hu)

Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus