A VÁLTOZÁS

Elmentem a postára.
Az emberek, méterenként álltak sorban a folyosón.
Szó nem hangzott.
Szinte halotti csend.
Egyenként lehetett bemenni.

Voltak akik bejöttek, hitetlenkedve körülnéztek, rázták a fejüket, vágtak egy grimaszt, aztán elmentek.
Gondolom, reménykedtek.
Talán később, talán holnap. Majd visszajönnek.
Akkor majd biztos nem kell így sorban állni.

Még nem értik, még nem tudják.
Lehet, még holnap sem fogják.
De előbb utóbb, és asszem inkább előbb, megértik, mindenki megérti.
Gáz van.
Új időszámítás kezdődött, kezdődik.
Nem ugyanabban a világban élünk, amiben akár csak pár napja éltünk.

Kaptunk egy marha nagyot, szemből a képünkbe,
egy szeneslapáttal. Szinte hanyatt estünk.

A vírus, megváltoztatja az életünket.
Időlegesen? Véglegesen? Még nem tudjuk, nem tudhatjuk.
Ahogy talán azt sem, mitől is szakadt a nyakunkba a járvány.
Vannak elméletek, lehet, hogy valamelyik az igazság.

Valaki fertőzött kígyót evett? Denevért? Borzaskát?
Emberi felelőtlenség?
Biológiai fegyver?
Az USA meg akarta leckéztetni Kínát, Európát, a világot?                                        Esetleg Kína akarta, tette ugyanezt?      Vagy, a bolygónak lett elege az emberiségből?

Igaz lehet bármi, és bárminek az ellenkezője.

Vannak, akik azt vallják, a bolygó egy komplex élő szervezet.
Gaia – így nevezik.
Mi emberek, az emberiség pedig a vírusa. Ami tönkreteszi, megbetegiti, esetleg lassan megöli. Ahogy a vírusok teszik, általában a gazda szervezettel
Gaia, mint élő szervezet, megrázta magát. Elkezdett védekezni ellenünk. Aktivizálódott az immunrendszere.
Nem most. Már korábban.
Most, éppen ezt a járványt kaptuk, talán hogy végre észbe kapjunk.
Megálljunk. Elgondolkozzunk.
És amíg mi veszünk egy nagy levegőt, Gaia, az élő bolygó is vehet egy nagy levegőt.

Lehet, talán erről van szó.
Figyelembe véve az elmúlt évek történéseit is, minden elmélet közül, hozzám ez áll a legközelebb a sok rossz közül.

Mi lesz a járvány lezajlása után? Okosodunk, tanulunk belőle?
Igyekszünk mást, másképpen csinálni mint előtte?
Vigyázunk, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat újra?
Vagy a félelem elmúltával, visszatér minden a régi kerékvágásba?

A járvány vitathatatlan haszna, az emberi tragédiák és a mérhetetlen gazdasági károk mellett:
Tisztább légkör, kevesebb szennyezés, a természet részbeni rehabilitációja.
Vehetünk egy tisztább, mely lélegzetet.
Ahogy a bolygó is fellélegezhet.

Ennek a helyzetnek, van más hozadéka is.
Az anyagias gondolkodás, működés helyett, a lélek, a szellem, a befelé fordulás, a család, az emberi kapcsolatok, az oda és egymásra figyelés, a természet kerülhet előtérbe.
Felértékelődhetnek az emberi kapcsolatok.
Értékén kezelhetünk olyan fogalmakat, mint segítőkészség, gondoskodás, féltés, odafigyelés, összefogás, empátia.

Jó példát adnak erre gyerekeim.
Saját elhatározásukból, egy szó, egy figyelmeztetés nélkül – szimplán maguktól, nem mennek közel a nagyszüleikhez.
Maszkot vesznek. Elkerülendő, még a lehetőségét is az esetleges megfertőzédésüknek. Vigyáznak rájuk.
Azt hiszem, ez a felelősségtudat, a felelősség vállalás, és a szeretet megnyilvánulása részükről.
Büszke vagyok rájuk.

A megváltozott világ talán kihozhatja az emberekből, a bennük lakozó jót.
Talán több idő jut egymásra. Nem csak futólag figyelünk oda, hanem tényleg meghallgatjuk a másikat.

Az anyagias világ helyett, előtérbe kerülhet a szellem világa. Talán több idő jut gondolkodásra, olvasásra, tanulásra, zenére, filmre, kultúrára. Egymásra.

Talán, itt az ideje egy számvetésnek.
Egyénenként az embernek is, és össznépileg, ha tetszik, az emberiségnek.
Talán, megváltoznak a prioritások. Talán, épp most van itt ennek az ideje.
Épp itt van már az ideje!

A világunk lassan élhetetlenné vált.
Nemcsak a környezetszennyezés, a mindenhol jelenlevő környezet pusztítás, hanem a széthúzás, a szeretetlenség, a meg nem értés, az eltúlzott anyagiasság, és a lélek hiánya miatt is.
Talán, most van az a pillanat, amikor ez megváltozhat, legalább részben megváltozhat. 

Talán most van itt a pillanat, amikor az is ráébredhet, aki eddig nem tudta: nem feltétlenül a külsőségek adják az ember értékét. Az érték inkább az, ami a fejben van, és ami kicsit balra, lejjebb, odabent található.
Az összes többi… tök érdektelen, átmenetileg legalábbis felfüggesztve.

Talán épp ez a pofon az, ami észre terithet bennünket. Talán, most még éppen időben kaptuk. Jó nagy, talán elég nagy a maflás. Ha igen, nem kell legközelebb egy még nagyobbat kapjunk. Amitől esetleg kifeküdhetünk.

Egyik alapvetésem, hogy mindig az időből van a legkevesebb. Mindannyiunknak, hiszen a földi létünk véges. Mindig, mindenre, mindenkire kevés az időnk.
Rohanunk.
Halogatjuk, toszogatjuk, félretesszük teendőinket.
Nem szánunk elég időt egymásra, jegeljük kapcsolatainkat.
Most – akarjuk vagy nem, tetszik vagy nem – időt kaptunk, szabadon – még ha korlátokkal is – felhasználható időt.
Lehetőségünk van, hogy mindazt bepótolhassuk, amit eddig bármiért is, nem tettünk meg.
Ez, most tényleg csak rajtunk múlik.

Azt hiszem, ez a járvány, mindannyiunknak, mindenhol a világban, lehetőséget teremt arra, hogy fordítsunk kicsit,
kicsit többet, vagy egészen, életünkön, működésünkön.
Lehetőséget ad rá, hogy tanuljunk, megtanuljunk valamit – talán nem is keveset – amit eddig talán nem tudtunk.
Lehetőséget teremt arra, hogy jobb legyen az életünk, a világunk, élhetőbb legyen a Föld.
Talán tudunk, akarunk, merünk élni a lehetőséggel.

Jó lenne, ha így lenne.

Ladislaus Vulcanus 🔥

(Foto:Pixabay)

Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus