COVID OLTÁS No.2

Szomorú, hogy az embernek manapság – ha nem akarja hogy neki ugorjanak, vagy csak szimplán nem keresi a balhét – jobb előre kinyilvánítania, hogy nem akar politizálni, nem akar állást foglalni valami mellett vagy éppen ellen, senkit nem akar semmire rádumálni.

Ki kell nyilvánítania, hogy nem tesz mást csak gondolkozik.

No jó…

Megpróbál gondolkozni.

Ennyi, és nem több.

Szóval, próbáltam gondolkodni…

 

Emlékszem gyerekkoromban, amikor az általános isibe jött a doktornő oltást adni, az egész osztály fel volt bolydulva. Tudja valaki, a másik osztályban hogy volt, mennyire fájt, ki maradt otthon utána?

Beszúrják, vagy keresztet adnak? Egyszer, vagy többször? Csíp?

Nem rémlik, melyik volt a ” keresztes ” oltás, mindenesetre attól féltünk a legjobban. Fájt is, volt akinek bedagadt, begyulladt a karja, volt aki nem tudta mozgatni, volt aki otthon is maradt utána. Volt aki ennek ürügyén lógott.

Akkoriban még előfordult, hogy valaki nem kapta meg a gyermekbénulás elleni Sabin cseppeket. Nekem is volt osztálytársam akinek meg volt vasalva a lába. Mindig hallottuk már messziről, amikor jött – ment. Sokan sajnálták, sokan csúfolták, sokan tartottak tőle. Nem volt, nem lehetett könnyű élete.

 

Emlékszem, amikor bárányhimlős voltam. Rettenetesen viszketett a rengeteg kiütés. Vakarództam, elvakartam. Hiába mondta Anyám, ne tegyem, ott marad a helye egy életre. Nem birtam megállni. Volt hogy kesztyűt adott rám, volt hogy bebugyolálta a kezem. Így is sikerült pár hegre szert tennem.

Ezt a játékot, évtizedekkel később, a gyerekeimmel is eljátszottuk.

 

Emlékszem, amikor a nagyobbik lányomnak be lehetett adatni a méhnyakrák elleni oltást. Három darab kellett. Külön meg kellett rendelni, futár hozta ki, darabonként harmincezerért. Beadattuk. Kisebbik lányomnak, már ingyenes volt. Nem kötelező, adható. Ő is megkapta.

 

Emlékszem, amikor már be lehetett adatni a “kullancs oltást”, az agyhártya gyulladás ellen. Aki félt a fertőződéstől, megvehette a nyugalmat. Mint ahogy a vírusos tüdőgyulladás esetén is megtehette, és ma is megteheti.

Emlékszem, annak idején a H1N1 influenza vírus kapcsán, mekkora őrület volt az országban. Árt, nem árt, hasznos, vagy nem. Komoly viták voltak, érvek pro és kontra.

Olvastam a himlőről, mekkora járványok voltak, mennyi emberéletet követelt.

Hála a vakcinának, és a tömeges oltásnak, a “fekete halál” gyakorlatilag eltűnt a Föld színéről.

Olvastam a Zika vírusról, ami főleg Brazíliában, sok beteg gyerek születéséért felelős.

Az Eboláról, ami időről – időre előkerül, és gyilkol.

 

Lehetne sorolni, hány betegség van, ami ellen még nem tudunk védekezni.

És hány van, ami ellen sikerült védőoltást kifejleszteni. Oltásokat, amik számtalan ember életét mentették meg. Rengeteg kínt, szenvedést, nyomorúságot, szomorúságot sikerült velük megakadályozni.

Nem is olyan régen, fel sem merült, hogy valaki ne adassa be a gyerekének, a kötelező oltásokat.

Nem is olyan régen, fel sem merült, hogy az emberek ne bízzanak az oltásokban.

 

Ma… ?

 

Értem, hogy szabadabb lett a világ, Értem, hogy szinte minden információhoz hozzá lehet jutni. Pro és kontra.

Értem, hogy bárki formálhat véleményt, gyakorlatilag bármiről.

És, nagy nyilvánosságot is kaphat. Akár ért hozzá, akár nem. Akár igaza van, akár nem. Értem, hogy a nagy számok törvénye alapján, mindenre lehet ” vevőt ” találni. Az igazságra épp úgy, mint a hülyeségre. Bármire, és annak pont az ellenkezőjére. Értem, hogy sok minden és egyre több minden a világban, ” hit ” kérdése. Hitviták között élünk, hitviták osztják meg az embereket. Sokszor nagyon nehéz, szinte lehetetlen konszenzust találni, mégoly fontos, alapvető kérdésekben is. Értem, hogy a véleményeket nem kevésszer hátsó szándékok vezérlik.

Érdekek, és ellenérdekek.

Politika, pénz, hatalom (és vágya).

 

Vannak összeesküvés elméletek, amiken legalábbis elgondolkodom.

Van amit akár el is hiszek.

A COVID oltás körüli mizéria nem tartozik ezek közé.

Nem hiszem, hogy semmi másról nem szólna, csak a pénzről, a profitról.

Nem hiszek abban, így akarnák chipelni az emberiséget.

Azt sem hiszem, hogy így akarnák megoldani a túlnépesedést, igy akarnának megritkítani bennünket.

Volna erre lényegesen egyszerűbb, olcsóbb, gyorsabb megoldás.

Ha pedig esetleg mégis innen fúj a szél…

Nos, ha bárkinek is ez lenne a célja, így vagy úgy, előbb vagy utóbb, úgyis el fogja érni.

 

Biztosan tudom viszont, hogy utálom a bezártságot. Utálom, hogy korlátozva van a mozgásom, létezésem, ha tetszik a szabadságom, térben és időben egyaránt. Utálom a maszkot hordani, kész élvezet egy nagy levegőt venni nélküle, amikor lekerül. Kész élvezet (lenne végre) szabadon lélegezni, a szó minden értelmében.

Szóval, vissza akarom kapni a korábbi életemet. Mégha talán nem is lesz pont ugyanolyan mint volt.

Hogy ez csak oltással, és esetleg oltási kártyával lehet?

Hát…

 

Van választásom, és mindannyiunknak van választása.

Oltás, vagy nem oltás. Ha igen, melyik fajta. Mikor.

Igen, van kockázat. Igen, van amit nem tudhatunk előre. Igen, lehet hogy valami csak később derülhet ki.

Akár évek, évtizedek múlva.

Igen, évtizedeken keresztül számos ilyen – olyan oltás kaptunk már. Kötelezően, vagy saját szabad akaratunkból.

Gőzünk nem volt róla ki gyártja, hogyan gyártja, mi van benne.

Igen, mégis élünk, itt vagyunk, működünk. Gyerekeink is születtek.

Mindegyikünk mérlegelheti, mi éri meg vagy mi nem.

Mit vállalunk be, vagy mit nem.

Mit nyerhetünk, vagy mit veszíthetünk.

Mai tudásunk szerint, mi van abban a két serpenyőben.

 

Mindannyian dönthetünk.

Jól vagy rosszul.

Így vagy úgy.

A mi döntésünk.

A mi életünk.

A mi felelősségünk.

 

Ladislaus Vulcanus

————————-

(Foto:Pixabay)