Reflexió.

APÁK NAPJA

Legtöbben, saját akaratunkból váltunk apává.
Választottak. Választottunk. Döntöttünk. Akartuk. Vártuk.
Aggódtunk. Féltünk. Sírtunk. Büszkék voltunk. Nem tudtuk. Igyekeztünk. Megtanultuk. Pelenkáztuk(?). Ölbe vettük. Játszottunk. Hoztuk. Vittük. Húztuk. Toltuk. Mellé álltunk. Megvédtük. Figyeltük. Féltettük. Tanítottuk. Neveltük. Szerettük. Mindenünk lett.
Megnőtt. Felnőtt.
Dolgunk volt. Dolgunk.
Tettük. Tesszük. Tenni fogjuk.
Jól – rosszul.
Gyerekünk. Gyerekeink.
Apák lettünk, apák vagyunk.
Apa vagyok.
Büszke vagyok rá, büszke vagyok rájuk.
Ladislaus Vulcanus 🔥
————————
(Foto:Facebook)
Lehet, hogy egy kép erről: gyermek és szöveg

Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!