Írásaimat időnként, 8 – 10 ezer ember látja, sok olvassa. Számosan tisztelnek meg figyelmükkel. Azt gondolom nekem, és azoknak akiknek hasonló, vagy esetleg még nagyobb követő – olvasótábora van, és akarva/akaratlan – legtöbbször persze nyilván akarva – befolyással van az emberek véleményalkotására, gondolkodására, van némi felelőssége is. Talán, nem is kicsi. Felelősségel tartozunk véleményünkért, és valamiféle felelősséggel tartozunk mindazokért, akik olvassák, figyelik, követik az írásainkat.
A koronavírus járvány kapcsán, volt már egy bejegyzésem.
Nem pánikolok, és nem szeretnék pánikot kelteni. Távol áll tőlem. A figyelmet viszont szeretném felhívni, mert azt gondolom, mindannyian, egyénenként is felelősek vagyunk – lehetünk magunkért, szeretteinkért, ismerőseinkért és megkockáztatom, ismeretlen embertársainkért is.
Ezért született előző, és jelenlegi írásom – és ha lesz mondanivalóm e témában – következő írásaim is.
Szeretném, hogy érzékelhető legyen, hogyan változik – ha tetszik, hogyan lehet egyre rosszabb – a helyzet, akár napról – napra.
Bárhol a világon.
Pár napja még, folyamatosan azt olvastam több ismerősöm Facebook oldalán: Ugyan már, felesleges az aggódás, nem kell a pánikot kelteni, Olaszországban minden rendben van. Itt – ott néhány ember megbetegedett, ennyi az egész. Nincs semmi komoly probléma.
És ma?
Gyakorlatilag lezárták az országot. Engedéllyel lehet elhagyni az egyes településeket. Betiltottak minden nagylétszámú rendezvényt, bezártak az iskolák, templomok. Többször hallottam a rádióban, és ma egy orvos ismerősöm is megerősítette, mérlegelnek, kit tesznek lélegeztető gépre, kinek nagyobb az esélye a gyógyulásra. Ez, jószerivel azt jelenti, mérlegelnek, ki maradhat életben és ki nem. Nincs választásuk. Egyszerűen nincs annyi lélegeztető gép, amennyire szükségük lenne. Ilyen döntést háborúban, a harctéren voltak kénytelenek az orvosok korábban meghozni. Most, a járvány idején, békeidőben.
Történik mindez, Európa ötödik legnagyobb gazdaságában. Gyakorlatilag a szomszédunkban.
Azt hiszem, jobb félni mint megijedni. Azt hiszem, itt az ideje komolyan venni a helyzetet. Azoknak is, akik eddig legyintettek, és egy félmosollyal elintézték. Azt hiszem, kutya kötelességünk, mindannyiunknak, együtt és egyénenként is, hogy legalább azt, és annyit megtegyünk, amit megtehetünk. Magunkért, egymásért, mindannyiunkért.
Szóval, csak okosan. Nem pánikolva, de a szükséges és elégséges komolysággal, felelősséggel.
Alant egy cikk, a mai olaszországi helyzetről.
Ladislaus Vulcanus 🔥
https://hirado.hu/kulfold/cikk/2020/03/09/olaszorszag-egesz-teruleten-eletbe-leptek-a-legmagasabb-fokozatu-ovintezkedesek-bezarnak-a-templomok-is#
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: