Szinte mindannyiunknak van valamiféle kötődése más emberhez, emberekhez, szinte mindannyiunknak van – valakije.
Szinte mindannyiunknak van legalább egy madzagja, ami összeköti valakivel.
Lelkileg, testileg, érzelmileg, spirituálisan, bárhogyan.
Embert próbáló időket élünk, e tekintetben is.
A korlátozások erősen megnehezítik, akár lehetetlenné is teszik a személyes kapcsolattartást. Családon belül, barátok között, a különféle párkapcsolatokban. Családok, rokonok, barátok, párok vannak egymástól elszakitva.
A legtöbb emberi kapcsolat, bármilyen minőségű is, próbatétel elé van állítva.
Kérdés elég erős e, megmarad e. Kérdés sérül e, túléli e.
Az idő múlása, a távolság, nem a kapcsolataink barátja.
Most kiderülhet, mennyire erős a madzag két ember között.
Gyerekkorom slágere volt : A távollét. Szécsi Pál énekelte.
( Réges – régi, de érdemes meghallgatni, linkje lent található.)
Azt mondja a dal, a távolság a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.
Nem gondoltam volna, hogy a dalban foglalt állítás valaha, a valóságban is, tömegesen megvalósulhat.
Nincs találkozás, nincs közelség, nincs érintkezés, nincs intimitás, nincs élő szó.
Minden a virtualitásba van kényszerítve.
A virtuális kommunikáció alapból is elég személytelen, számtalan lehetőség van a félreértésre, az akaratlan félremagyarázásra.
Ez sok feszültséget gerjeszthet.
Mindaz a probléma, ami a személyes találkozáskor egyszerűen, akár egy szóval, egy pillantással, egy érintéssel, egy öleléssel, egy gesztussal rendbetehető, megoldható, most nehezen megoldhatóvá, esetleg megoldhatatlanná válhat.
Mindemellett örülhetünk, hogy a technika fejlettsége legalább a virtuális kapcsolattartást lehetővé teszi. Mit tennénk, mennyivel nehezebb lenne, ha még erre sem volna lehetőségünk.
A távolság, az elzártság, a kommunikáció nehézségei – hiánya, lazíthatja, szétzilálhatja kapcsolatainkat, akár tönkre is teheti őket.
Különösen azokat, amik még nem állták, nem állhatták ki az idő próbáját.
Amik még nem elég szorosak, nem elég mélyek.
Vajon meddig tud működni egy távkapcsolat?
Vajon meddig lehet vonzódni, kötődni – meddig lehet szeretni egy távoli képet, egy hangot?
Vajon meddig adnak elég üzemanyagot az emlékek?
Most derühet ki, hogy a tudott, a kimondott, vagy talán ki sem mondott szavak mögött milyen, mennyire mély kötődések, érzések, érzelmek vannak.
Azt hiszem, legkevésbé a régi, megpróbált, több éves – évtizedes barátságok, családi, rokoni kapcsolatok vannak kitéve veszélynek.
A többi… majd kiderül.
Mit is kívánhatnék mindannyiunknak?
Kitartást, erőt, bizalmat, reményt, hitet, szeretetet.
Éljék túl kapcsolataink a válságot, lehetőleg válságok nélkül.
Legyenek elég erősek a madzagjaink.
Ladislaus Vulcanus 🔥
——————————-
Szécsi Pál: A távollét.
https://youtu.be/sZYO8-xLRUE
——————————————
(Foto:Pixabay)
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: