ÉLET – KOR

Néha jönnek a szövegek:

– Jól nézel ki. Nyugodtan letagadhatsz pár évet.
– Kislányom szerint, akár tízet is. Mondjuk Ő elfogult.
   Időnként száznak érzem magam

– Bakker, van hajad és nem is őszülsz. Beültetted, festeted?
– Francokat, mákom van, genetika.

– Néha rám villan egy fiatal(abb) női mosoly.
– Visszamosolygok (büszkén), és könyvelem.
  Jól esik, mitagadás. Olykor azért, hízik ám a máj.

50 55 60? Izgi…
Időnként felmerül a kérdés.
Legyek épp 60, aki húdejólnézki, húdejóltartjamagát, letagadhatpárévet…
55 aki, hátmegjárja… 50 aki, úristenhogynézki….
Mondják annyi vagy, amennyinek épp érzed magad.
Néha, tényleg 100 – nak.

Jobb napjaimon, azért néha bepróbálkozom.
Frissen borotvált kép, belőtt séró, napszemcsi, valami vagány szerkó, egy kis barnaság, némi sármos vigyor…
Alkalmanként, jól esik bezsebelni az elismerő pillantásokat, kattintgatni a számlálót…
De akárhogyis, az idő múlik. Nagyon, nem lehet, nem érdemes becsapni.
Már tudom, jó ideje tudom, az időből van a legkevesebb.
És egyre csak fogy.

Kergettem álmokat és voltak illúzióim.
Estem jól pofára és álltam talpra.

Bemutatkoztunk egymásnak a Halállal és elköszöntünk.
Úgy döntött, élhetek még.
Megtanultam tisztelni a Halált, és értékelni az Életet.

Szerettem és szerettek. Utáltam és utáltak.
Ez, most sincs másként.

Tettem jót és tettem rosszat. Talán, remélem, több jót, mint rosszat.

Alkottam, építettem maradandót, ami még utánam is itt marad.

Vannak akik mindennél többet érnek, akikre mindennél büszkébb lehetek, akikért érdemes volt megszületnem, akikért érdemes volt élnem, akikért érdemes még élnem, akik túl fognak élni, akikben túl fogok élni, akik emlékezni fognak.
Vannak gyerekeim.

Van mire büszkének lennem és van mit szégyellnem.
Voltam boldog és voltam boldogtalan.
Voltam gazdag és voltam szegény.
Megtanultam, hogy nem a pénz, az igazi érték – mérő.
Nem a pénz boldogít.
Volt nagy mellényem és megtanultam néha jóval szűkebbre gombolni.

Pörögtem, rohantam – aztán megtanultam lassítani.
Meg – meg állni, körülnézni. Látni, nem csak nézni.

Dumáltam, dumáltam, és dumáltam – aztán megtanultam hallgatni.
Meghallgatni másokat. Élvezni a csendet, a békét, a nyugalmat.

Bíztam és csalódtam. Kaptam és adtam.
Szépet, jót, és rosszat is.
Kaptam és hagytam emlékeket. Sajnos, egyre több és több az emlékem.

Kijártam rengeteg iskolát, sokat okosodtam.
Egy életen át próbáltam megtanulni, megérteni, érteni az életet.
Éltem már történelmi időkben, és most is történelmi időkben élek.
Jajj de jóóóóóóó nekem !?

Változtam sok mindenben és sok mindenben nem változtam.
Megtanultam, hogy csak a változás állandó.

Hittem amiben nem kellett volna és megtanultam HINNI.
Megtanultam, és már biztosan tudom, a szeretetnél nincs ami fontosabb.

Többet láttam, mint amennyit még láthatok. Több van már a hátam mögött, mint amennyi még előttem. Ülök az élet hullámvasútján. Megyek egyszer fel, egyszer le. Remélem, van még út előttem. Gőzöm sincs mennyi, meddig tudok elmenni rajta. De amíg tudok, ameddig csak tudok, el akarok jutni.
Baromi kíváncsi vagyok, mi van, mi lehet arrafelé.

Időnként megálltam az úton, és körülnéztem.
Mi a fenének is vagyok én itt? Mit is keresek itt?
Most is megálltam… eltöprengtem… és megyek tovább.
Hiszen nagyon izgi ez az egész….

Akárhogy is, ma megberetválkozok, hajat mosok, belövöm a sérót, veszek valami frankó szerkót, napszemcsit…
Aztán talán lemegyek a tök üres Duna partra. Rámosolygok a kacsákra. Meghallgatom a lenti dalt.

Sétálok egyet a születésnapomon, ebben az el… hmm… varázsolt, koronás világban.

Ladislaus Vulcanus 🔥
————————–
Rúzsa Magdi – Most élsz  https://youtu.be/_v6QFJ4QZ04

Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus