HAZUGSÁG

Miért hazudik valaki – face to face – egy másik embernek?
Miért éri meg? Mi értelme? Mi motiválja? Van egy cél, amit így akar elérni? El akar fedni valamit? Nem akar fájdalmat okozni? Nem meri bevállalni az igazságot, a valóságot? Félelem van mögötte? Kényszer? Érdek? Megszokás? Alapból így működik, bele van kódolva? Egyszerűbb hazudni, mint az igazat mondani?

Azt hiszem, ahhoz hogy valaki igazán jól tudjon hazudni, nagyon okosnak, alaposnak, felkészültnek kell lenni. Okosabbnak és felkészültebbnek annál, mint akit át akar verni.
Azt mondják, az a jó hazugság, aminek komoly valóság alapja van, a történet jó része igaz, és csak egy kis része kitaláció.

Azt is mondják, vannak olyan pici hazugságok, amik részei az életnek, amikre szükség van. Vannak a kegyes hazugságok, amik elkendőzik a kegyetlen valóságot.

Azt gondolom, a hazugság általában, előbb – utóbb kiderül. Valahogy így működik. Gőzöm sincs miért.
Ha kiderül, akkor általában nagyobb a balhé, mint nélküle lett volna. Sokszor, legtöbbször, csak tetézi a bajt.

Asszem, általában nincs értelme hazudni. Jobb igazat mondani.
Van hogy nem könnyebb, van hogy nem egyszerűbb, van hogy fájdalmasabb.                Szimplán jobb. Hasznosabb. Célravezetőbb.
Aligha jó hazugsággal, hazugságban élni.

A hazugság csapda. Nehéz jól kijönni belőle. Sokszor a hazugság, újabb hazugságot generál. És megint újabbat.
Ördögi kör.

Az ember a hazugsággal elveszitheti a bizalmat, a hitelességét, a becsületét, a tisztességét, a gerincét.
Elveszítheti a másik embert. Akár önmagát is. 

Vajon megéri e? Van e értelme?

Ladislaus Vulcanus 🔥
————————————
(Foto:Pixabay)