Ahogy haladunk előre utunkon, ahogy egyre több idő van a hátunk mögött mint előttünk, úgy vagyunk kénytelenek búcsút venni egyre több embertől, akik részei voltak életünknek, akik hosszabb – rövidebb ideig velünk voltak, csatlakoztak hozzánk, hozzánk csapódtak. Vagy éppen, mi hozzájuk. Családtagok, szeretettek, barátok, ismerősök.
És most, az utóbbi időben, névtelen ismeretlenek. Számos ismeretlen, a számok mögött.
A Halál, akarjuk vagy sem, közöttünk jár. Van aki már bemutatkozott neki, van aki csak messziről látta, van aki csak hallott róla. Mindannyian tudunk róla, mindannyian viszonyulunk hozzá valahogy.
Most, az utóbbi időben, nagyon sokat hallunk róla. Nagy nyilvánosságot kapott a működése. Mindenki szembesül vele. Van aki legyint rá, van aki szörnyűlködik. Van aki hiszi amit lát, amit hall, van aki nem. Hiszen csak számokat látunk, számokat hallunk. De ugye, a számok mögött emberek vannak. Emberek akik elmentek, és emberek akik itt maradtak, akiket itt hagytak. Van akit ez megérint, van akit nem.
Ki – ki habitusa szerint viszonyul az elmúláshoz, mást – mást gondol a Halálról. Van, aki ismerősei között tartja számon, van aki az élet természetes részeként kezeli, van aki elfogadja, van aki tiltakozik ellene, van aki fél tőle.
Azt hiszem, az igazság pillanata mindenkinek akkor jön el, amikor bemutatkoznak egymásnak.
Ő és a Halál.
A Feláldozhatók című filmben hangzik el:
“Mi így viszonyulunk a halálhoz…
Elkerülni nem lehet, ezért félvállról vesszük, amíg elénk nem áll.
És akkor térdre rogyunk.”
Azt hiszem, aki nem tiszteli a halottakat, nem tudja tisztelni az élőket sem.
Halottaink, velünk vannak.
Emlékezzünk!
Ladislaus Vulcanus 🔥
————————–
(Saját foto)
Tisztelt Olvasóm. Az írás saját szellemi termékem. Bármely részének,vagy egészének másolása, bárminemű felhasználása, az 1999/LXXXVI. Tv. alapján, kizárólag engedélyemmel történhet. Köszönöm megértését. Ha írásom elnyerte tetszését, a megosztásért hálás vagyok. Ladislaus Vulcanus
Kommentek