FEHÉR HOLLÓ

Igazat adtam neki. Azt hiszem valóban így van. Lehetnek az ember életében olyan időszakok, amikor hosszabb rövidebb ideig együtt van valakivel.
Nagyon ritkán előfordulhat, hogy egy egész életet él le egymással két ember. Talán – ha szerencséjük van – az igazival.

Lehetnek olyan időszakok az ember életében, amikor nők/férfiak,jönnek – mennek, de mégsem ragadnak le egymás mellett.Pedig általában úgy kezdődik a történet, az ember azt hiszi, abban reménykedik, ő lesz az. Ő lesz az igazi.
Aztán valamiért, legtöbbször kiderül, mégsem. De valaki másnak, esetleg igen.

Miért van az vajon, hogy egy ember – akinek a külseje, és mindaz ami belül van, ami már kialakult és nem változik – valakinek csak egy próbálkozás. Másnak a nagy ő. A keresgélés vége. A megoldás. Az igazi.
Miért lehet az, hogy van aki észre sem veszi az értéket valakiben, más pedig rácsodálkozik – tényleg van, tényleg létezik ilyen? Ezt kerestem, ezt akarom!
Vajon vannak egy embernek objektív értékei? Amikre úgy általában azt lehet mondani, mindenki számára értékesek.
Amik egy embert, úgy általában értékessé tesznek? Vagy ez is, mint oly sok minden más, teljesen szubjektív?

Vannak akik egy emberből, csak egy részt akarnak használni. Amire valamiért éppen szükségük van.
Mondjuk a külsejét. Lehet, hogy az érdeklődés, vágy vezérelt. Mert a nő szép, vagy a férfi jóképű.
Tök mindegy, mi van belül. Talán fel sem tűnik. Nincs jelentősége. Nem számít. Szimplán érdektelen.

Asszem, nagyon ritkán fordul elő, hogy minden klappol. Kívülről, belülről tetszik valaki a másiknak. És, mondjuk visszafelé is így van. Mindketten ugyanazt látják a másik szemében. Az igazi ígéretét.
Talán egy, kettő, esetleg három ilyen alkalom lehet az ember életében.

Ha valaki ilyen eséllyel, lehetőséggel, emberrel találkozik, azt hiszem meg kell becsülnie.

Ritka, mint a fehér holló.
Vigyázni kell rá.
Nem elengedni.
Hátha, nem csak ígéret.
Hátha, az igazi.                            Ő, az igazi.

Ladislaus Vulcanus 🔥
———————————–
(Foto:Pixabay)